Szakmai és személyes életutam

Kedves lélektársam!

Az, hogy itt vagy, feltehetően azt jelenti, hogy szeretnél többet megtudni rólam. Örülök, hogy felkeltettem az érdeklődésedet.

Kilenc éves lehettem, amikor nagymamám megtanított imádkozni. Megkérdeztem, Isten tényleg hallja az imám? Imádkozhatok a saját szavaimmal is? Zavarba jött. „Istenhez így szokás imádkozni. – mondta – Mindent hall. De többnyire nem szokott válaszolni.” Kimentem a veteményesbe, hogy négyszemközt beszélhessek Istennel és ezt mondtam neki:

„Istenem, kérlek, mutasd meg nekem a Valóságot.”

Tényleg nem válaszolt…

Életem első fele az útkeresésről szólt. Először képzőművészettel kacérkodtam, majd kis híján költő lettem, de ezt elgáncsolta a filozófia. Az egyetem utolsó évében a „Magyar és Közép-Európai Whitehead Egyesület” alapító tagja, alelnöke, később elnöke voltam. Húsz évig foglalkoztam folyamat filozófiával és ennek praktikus életbölcseletté alakításával. Négy évig filozófiát tanítottam a Flór Ferenc Gimnáziumban. Filozófiai előadásokat tartottam külföldi és belföldi konferenciákon. Formatervezőket tanítottam nyári egyetemen a Zsennyei Alkotóházban a magam által kidolgozott egyéni kreativitás módszertanra. Kifejlesztettem egy hatékony életvezetési döntéshozatali rendszert, aminek köszönhetően sikeres vállalkozásokat vezettem.

Az volt a legfőbb célom, hogy olyan metafizikát hozzak létre, mely segít elérni a stabil, boldog, harmonikus életet a mai világban.
Már tudom, hogy ez lehetetlen.

A boldogság olyan érzés, melyet filozófiai elmélet nem garantálhat.

Miután 49 évesen másodszor hoztak vissza a klinikai halálból valami gyökeresen megváltozott bennem. Spontán látomásaim lettek, melyeket eleinte nehéz volt kezelnem. Elindultam az érzelmi önismereti és sámáni úton. Összetörtem, majd poraimból könnyekkel és verejtékkel puha masszává váltam és végül pár év alatt újjászülettem. Azért vettem fel az Etele nevet, mert ez lágyabb hangzású, mint az Attila (az Isten ostora). Többé senkinek sem kívánok az ostora lenni – a magamé kiváltépp nem. Egy idő után minden összeért: a filozófia, az önismeret, a sámáni út és ma már egymást kölcsönösen kiegészítik bennem.

Boldog vagyok. Az lett a hivatásom, hogy segítsek azoknak, akik ezt kérik.

Olyan emberekkel vagyok a legeredményesebb, akik elég bátrak és motiváltak, hogy változtatni merjenek, ugyanakkor szorgalmasak, mivel a módszereim sok gyakorlást igényelnek. Ha olyan segítőt keresel akik önmunka nélkül „megszerel”, ezt nem vállalom. Viszont nagy türelemmel kísérlek a folyamataidban és olyan módszereket adok a rendelkezésedre, melyek sok kliensemnek segítettek már.

A leghatékonyabb módszerem a szeretetteljes, elfogadó figyelem, amit tőlem feltétel nélkül meg kapsz.