Buda Bélaígy ír erről:

„Tudományos ismereteink ma még nem elegendőek ahhoz, hogy a mentálhigiéné és a lelkiegészségmegőrzés perspektíváiról és módszereiről átfogó és megbízható képünk legyen. A gyakorlat ugyan rendkívül színes és sokrétű, ám egyelőre bizonytalan, mi a hatékony, mi a járható út, és mi a szakemberek jóindulatú vágyfantáziája vagy netán a költséges kísérlet lehetőségét szolgáló művi ideológia.
Ugyanakkor a magyar szakmai köztudatban a mentálhigiéné úgy él, mint valami tisztázott praxis, amely máshol van és virágzik, nálunk nincs, vagy nagyon hiányos. Legtöbbször mentálhigiénén a pszichoterápiás szolgáltatások kiterjedt hálózatát értik, vagy a személyiségfejlesztő módszerek széltében történőalkalmazását még betegségtudattal nem rendelkező emberek között. Máskor gyermekkori, iskolai preventív foglalkozásokra gondolnak, készségekre és ismeretekre, amelyeket a fiatalokkal kell elsajátíttatni, hogy majd ezek védjék őket a betegségektől. Vannak szakemberek, akik a pszichiátriai és pszichoterápiás ismeretterjesztés intenzív működését tekintik úgy, mint a mentálhigiénés helyzet javulásának zálogát. Humanisztikus pszichiátriai ellátást, pszichoszomatikus és holisztikus, ill. betegcentrikus szemléletet a gyógyításban közösségi ellátást és rehabilitációt a pszichés betegek számára stb. vélnek mások mentálhigiénének. A mentálhigiéné magában foglalja mindezeket, de mégis más és több, valami sajátos, habár sehol sem kodifikálták még, és egyelőre nem alakult ki vele kapcsolatosan egységes és megállapodásos meghatározás.”

Forrás:
Buda Béla: „Mentálhigiéné, A lelki egészség társadalmi, munkaszervezeti, pszichokulturális és gyakorlati vetületei” Tanulmány gyűjtemény, Animula Kiadó) Letölthető innen: http://www.budabela.hu/dokumentumok/onallokotetek/mentalhigienetext.pdf